mindenhéten

Reggel … metró … álmos fej. Eddig szokványos reggel. Egyszer csak nénike az egyik megállónál felszáll … ez is szokványos hisz sokan utaznak metrón. Na de ez a nénike egy orbitális banyatankot (kétkerekű húzható táska) húzott maga mögött. Majd miután felcipelte ott ahogy van megállt az ajtó kellős közepén. Pedig hely volt bőven. Na de mindegy . Keresett egy kapaszkodót és nézett ki kicsike fejecskéjéből. Mögötte felszállt volna még egy nő de amikor a néne megállt inkább átment egy másik ajtóhoz. Ajtó becsuk és indulás. Nénike kapaszkodik erősen … de néha-néha nekidől vagy hozzám vagy az ajtó másik szélén álló leányzóhoz. Bár próbálok szúrós szemmel nézni rá de nem veszi a lapot hogy bizony a lábam nem állóhely. Aztán megáll a metró és kinyílnak az ajtók. Nénike meg áll az ajtó kellős közepén és nem mozdul. Úgy néz, mikor megmondják neki hogy nem az ajtó közepén kéne állni mert fel és leszállnának, mint akinek ez újdonság. És meg lett sértődve hogy hozzászóltak és nem szépen. Egy kicsit idegesebb fiatalember a banyatankot arrébb tette. Na ekkor aztán már minden fiatal senkiházi volt. Huligán és vandál. Meg nem tiszteli az időseket. Pedig csak annyit kellett volna csinálni, hogy nem az ajtó közepén kellett volna megállni. De így a végén legalább egy bocsánat kijöhetett volna a néne torkán.