Két európa bajnokság zajlik jelenleg is ahol magyar csapatok érdekelve voltak. Egyik az Ausztriában zajló kézilabda és itt Magyarországon zajló futsal. Mindkét esetben úgy alakult hogy a csehekkel játszanak továbbjutásért a magyarok. Mindkétszer sikertelenül. Na de nézzük sorjában.
Pénteken úgy határozánk hogy néhánya egy füstös krimóban nézzük meg a csoportból való továbbjutást jelentő kézi meccset. Könnyed estére számítottunk, vagy max egy nehezen megszerzett sikerre. A lényeg hogy a meccs után lehessen inni még egy kört a győzelemre. Nem így sikerült. Ritkán van az hogy én egy magyar érdekeltségű kézilabda meccset a lefújás előtt befejezek. Most így történt. Egyszerűen … ahogy valahol olvastam vállalhatatlan volt ez a meccs. Röviden a magyarok ritka szarul játszottak. Bár papíron mi voltunk az esélyesebbek ez nem látszott meg a pályán. A spanyol meccs után cikknek címe az volt hogy csak a gyenge csapatok kapnak kilencgólos vereséget. Háááttt… elég gyengék vagyunk. Egy szurkoló az mondta valszeg „Ő jobban megizzadt mint a csapat” . Ez a csapat sóbányát érdemel. Nagy László joggal mondhatja hogy ehhez a csapathoz ő nem akar tartozni.
Szombaton aztán jött a második cseh magyar felvonás. Most hazai közönség előőt egy futsal meccs. Itt is elvárt volt a győzelem. A kommentár mondta hogy most nagyon kell a magyar szurkolónak a siker. Várat még magára a siker, mert ez SZÉGYENLETES (ns is így írta) produkció volt. 4 gólos előnyről … így kikapni …. Szokásos magyar összezuhanás … uhh… erre nincs magyarázat. Lehet magyarázkodni … de ezt nem lehet. Ezt a meccset hozni kellett volna. Most rengeteg szurkolót vesztettek.
Egyébként nem kellene valamilyen pszichiátert alkalmazni a csapatok mellé? Látványosan gyengébbek vagyunk fejben mint az ellenfelek.
Utolsó kommentek