.... avagy kétoldali halláskárosodás. A hétvége a kultúráé volt. Részemről adrenalin emelkedést nem okozott a Matshuri fesztivál (lusta vagyok utána nézni hogy is kell írni), de mivel kedves nagyon várta a műsort, némi lelkesedést erőltettem magamra. A programot majdnem sikerült lekésni de hálistennek ott volt a „majd” és a „nem” is. Az első meglepetés hogy nem pontosan kezdődött a műsor. Japánok? Csúszás? 15 perc várakozás után viszont megszólaltak a dobok. Mindenféle dobok voltak. Kicsik, közepesek, nagyok, mély és magas hangzású, pengetős hangszer és cintányér. A műsor önmagában élvezetes volt. Mindvégig. És ez jó. Ritkán jutok el olyan helyre ahol végig le tud kötni az adott előadás. Ez ilyen volt. Géppuska kezű japánok néha hihetetlen dolgokat műveltek. Bár azért egy két dolog kicsit zavart. Ezek azért nem konkrétan az előadáshoz kapcsolódtak. Hanem a helyhez. A kongresszusi Központhoz. Néha olyan szinten berezolnált a fal hogy attól tartottam hogy összedől az épület. És a műsor élvezeti értékét is csökkentette. A másik hogy a színpadot a szélen ülők eléggé rosszul láttak ugyanis a függöny kissé belógott, kitakarva a előadás színhelyének kb. negyedét. Az egy kicsit zavaró. De kit érdekel akkor amikor a lényeg a hangokon van. Bár ennél azért beköszönt az első zavaró tétel.
Összeségében jó volt. Nekem még azért drága volt, erre az évre kilőttem a koncert látogatási keretet.
video helye ... nemsokára belinkelek egyet de most lusta vagyok
Utolsó kommentek